| 17. 01. 2017 |
Reggel a csapat ketté vált, heten elmentek megnézni a Royal Gorge Bridge-et, hárman viszont nem igazán voltunk utazós kedvünkben (6 óra oda-vissza), így inkább sétáltunk a környéken, szuveníreket és egyebeket vásároltunk, majd ettünk egyet a Red Robinban. Már tegnap is ott vacsoráztunk, kiderült, hogy aznap nyitottak. A pincér annyira megörült nekünk, hogy kaptunk ingyen krumplit, sört, leült az asztalunkhoz beszélgetni, a többi vendéggel és asztallal, ami az övé lett volna, nem igazán foglalkozott. Mi is nagyon élveztük a társaságát, jó hangulatban távoztunk.
Sajnos aztán kiderült, hogy a délutáni Scott Parkerrel tervezett találkozónk ismét elmarad, így végül csak a belvárost néztük meg.
Aztán irány az igazi belváros, ahol körbenéztünk gyorsan, majd indultunk is a Pepsi Center felé, ugyanis a csapat a Chicago Blackhawks-t fogadta. Azt eddig is tudtam, hogy ezeken a meccseken a Hawks drukkerek sokkal hangosabbak szoktak lenni, de csak arra tudtam gondolni, hogy biztos csak lelkesebbek. Nos, nem. Majdnem teltház volt, de ez kizárólag a Chicago szurkolóinak köszönhető. A kb. 15-16 000 nézőből legalább 10 000 a vendégeknek szurkolt. Mi gyorsan lementünk a legalsó karélyba a palánkhoz, hogy megnézzük a lehető legközelebbről a játékosokat. Mivel a jegyünk a felső szektorok egyikébe szólt, megpróbáltunk bennmaradni és olyan helyre ülni, ahova nem nagyon ülnek majd le, bár sok esélyt nem adtunk ennek a sok Hawks-fan miatt.
Végül aztán szerencsénk volt (még a jumbotronon is megjelentünk), de a Hawks-többség így is frusztráló volt. Többen voltak, hangosabbak voltak az egész meccsen, teljesen idegenben éreztük magunkat.
Be is kezdtek a vendégek egy gyors góllal, de Duchene egyenlített, hogy aztán a Chicago egy gyors góllal újra vezetést szerezzen. Aztán jött a második harmad, ahol az Avs rákapcsolt, átvette a vezetést 3-2-re, majd 4-3-ra is vezetett Duchene elképesztő gólja után. A harmadik harmadban azonban jött a szokásos forgatókönyv, a Blackhawks sebességet váltott, pillanatokon belül szerzett két gólt, majd egy üreskapussal beállította a 6-4-es végeredményt. Ami a legszomorúbb volt az egészben, hogy a csarnok eközben tombolt. Sajnos ebben a meccsben ennyi volt, pihenésre viszont nincs idő, ugyanis 4.30-kor indulunk Los Angelesbe.
Barna
Sajnos aztán kiderült, hogy a délutáni Scott Parkerrel tervezett találkozónk ismét elmarad, így végül csak a belvárost néztük meg.
Aztán irány az igazi belváros, ahol körbenéztünk gyorsan, majd indultunk is a Pepsi Center felé, ugyanis a csapat a Chicago Blackhawks-t fogadta. Azt eddig is tudtam, hogy ezeken a meccseken a Hawks drukkerek sokkal hangosabbak szoktak lenni, de csak arra tudtam gondolni, hogy biztos csak lelkesebbek. Nos, nem. Majdnem teltház volt, de ez kizárólag a Chicago szurkolóinak köszönhető. A kb. 15-16 000 nézőből legalább 10 000 a vendégeknek szurkolt. Mi gyorsan lementünk a legalsó karélyba a palánkhoz, hogy megnézzük a lehető legközelebbről a játékosokat. Mivel a jegyünk a felső szektorok egyikébe szólt, megpróbáltunk bennmaradni és olyan helyre ülni, ahova nem nagyon ülnek majd le, bár sok esélyt nem adtunk ennek a sok Hawks-fan miatt.
Végül aztán szerencsénk volt (még a jumbotronon is megjelentünk), de a Hawks-többség így is frusztráló volt. Többen voltak, hangosabbak voltak az egész meccsen, teljesen idegenben éreztük magunkat.
Be is kezdtek a vendégek egy gyors góllal, de Duchene egyenlített, hogy aztán a Chicago egy gyors góllal újra vezetést szerezzen. Aztán jött a második harmad, ahol az Avs rákapcsolt, átvette a vezetést 3-2-re, majd 4-3-ra is vezetett Duchene elképesztő gólja után. A harmadik harmadban azonban jött a szokásos forgatókönyv, a Blackhawks sebességet váltott, pillanatokon belül szerzett két gólt, majd egy üreskapussal beállította a 6-4-es végeredményt. Ami a legszomorúbb volt az egészben, hogy a csarnok eközben tombolt. Sajnos ebben a meccsben ennyi volt, pihenésre viszont nincs idő, ugyanis 4.30-kor indulunk Los Angelesbe.
Barna
9 / 14 